Rendszeresen járok ki fesztiválokra, nem csak a szórakozás kedvéért, hanem munka céljából is. Sok zenekarral, előadóval állok kapcsolatban, úgyhogy viszonylag gyakran kapok megkeresést egy-egy fellépés megörökítésére. Fesztiválok esetében szerencsém van, hiszen nem kell messzire mennem két megrendelő között, maximum egy színpadnyit, de így is elég fárasztó tud lenni. Folyamatosan mozogni, helyezkedni kell, keresi a legjobb szöget, ráadásul a zenészek folyamatos mozgásban vannak, így nehéz elkapni a legjobb pillanatokat. Viszont amikor arra kerül a sor, hogy valaki netán nyomtatott formában is viszont kívánja látni a róla készült fotókat, akkor a fotópapír egy igen sarkalatos pontja a szakmának.

Legtöbbször már online osztom meg a felvételeket, de főleg időseb fellépőknél fordul elő, hogy gyűjtik a koncertfotóikat, és olyankor egy egész sorozatot kell kinyomtatnom és megvágnom, ha több tag is igényli, akkor nagy mennyiségben. A fotópapír azért különösen érzékeny dolog, mert a jó minőségűhöz nehéz jó áron hozzájutni, az olcsó pedig mindig rizikós, ugyanis a kész kép minősége jócskán múlik rajta. Ha túl gyenge, akkor akár meg is ráncosodhat a festéktől, ha túl merev, akkor beragadhat a nyomtatóba, ha túl fényes, akkor panaszkodhat a megrendelő, és így tovább. Vannak bizonyos bejáratott beszerzőhelyeim, de sokszor koppanok nagyot, amikor kiderül, hogy nincs, amit keresek.

Több fotós kolléga panaszkodott már erre rajtam kívül, hiszen nekik is folyamatosan szükségük van fotópapírra, és velük is megesik, hogy kifogynak egy sorozat közepén, és kénytelenek másmilyennel folytatni. Egyszer aztán, mikor chaten beszélgettem az egyik unokatestvéremmel, csak címszavakban felvázoltam neki, hogy ne irigykedjen a munkámra, én nem szórakozni, hanem dolgozni járok a fesztiválokra. Ráadásul, mint azt neki is leírtam, gyakran bajba kerülök papír ügyben. Felajánlotta, hogy ha a kedvenc fesztiváljára bejuttatom, mint a segédemet, akkor ő is segít nekem megoldani a gondomat. Ez annyira orcátlan volt, hogy már tetszett, végül is valamit valamiért, úgyhogy belementem. Még aznap este írtam a szervezőknek, hogy vinnék magammal segédet, kéne még egy sajtójegy. Azt mondták, hogy semmi gond, az enyém mellett felvehető a bejáratnál. Írtam is rögtön az unokatesómnak, hogy elintézve, kérem a tippet! Ő pedig nagy lelkendezve elküldött nekem a köszönetei mellett egy linket, ami egy kimondottan nyomtató alkatrészekkel, nyomtatással kapcsolatos dolgokkal foglalkozik.

Mikor megnéztem, azt hittem rosszul látok. Annyiféle fotópapír, kiegészítő, festékpatron, toner és minden egyéb volt, hogy szinte el se akartam hinni. Ráadásul, ahogy láttam, most éppen ingyenes kiszállítással dolgoznak, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, és a legjobb fajta papírból, ami megjegyzem nagyon jó áron volt a többi kereskedéshez képest, gyorsan rendeltem is bőven. Körülbelül annyit,hogy még a jövő évi fesztiválszezont is végigcsinálhatnám, nagyjából akkorra fogyna el. Szerencsére rettentő korrektek voltak, nem sokkal a rendelésem leadása után már jelezték is, hogy megkapták, feldolgozták, a futár pedig napokon belül hozta is az árut. Rendben, nem volt így se kis összeg, amit fizettem, viszont többszörösen vissza fogja hozni az árát, úgyhogy eldöntöttem: mostantól csak innen fogok papírt rendelni a fotóimhoz. Ennél jobb és korrektebb ajánlatot úgyse fogok találni.

A fesztiválon is összetalálkoztam több ismerős pályatárssal, nekik is a szíves figyelmükbe ajánlottam, persze az unokaöcsém majdnem mindig nagyra düllesztette a mellét, hogy ő mutatta be nekem is, őt illeti a hála. A szemtelen kis ingyenélő. De utólag belátom, hogy jól jött magammal hozni, hiszen vele cipeltettem végig a fotóstáskámat a nehéz objektívekkel meg tartalék gépekkel, úgyhogy sokkal kevésbé fájt a hátam a rendezvény végére. Ő pedig örüljön, mert ingyen bejuthatott, ráadásul a dolgoztatásával a túlzott berúgástól is megkíméltem. Még azon is el vagyok gondolkodva, hogy jövőre is magammal hozom párszor, tanulja csak meg, hogy a jó lehetőségeknek is ára van.