A fesztiválokon lévő sátorozás néha olyan érzést keltett bennem, mintha valamilyen túlélőtáborban lennék. Imádtam egyébként, főleg 18-19 évesen, amikor elkezdtem fesztiválokra járni, semmi nem érdekelt, csak a szórakozás és kikapcsolódás, mindegy volt, hogy sátorban vagy a tóparton alszom, sosem feküdtem el a hátamat, azt hittem halhatatlan vagyok. Hát ez gyökeresen megváltozott, ma már csak úgy megyek fesztiválra, ha rendes szállást találok… Az idei apartman olyan különleges volt, mint maga a fesztivál élmény. Kisebb, 30 négyzetméteres házakról beszélünk, illetve ezeken kívül még néhány épületről, ahol az üdülőhely irodái, illetve egy rendezvényterem kaptak helyet.

Az érdekességük az volt, hogy mindegyik épület tetején napelemek voltak kihelyezve. Annyira megtetszett ez a hozzáállás, hogy megkérdeztem az üzemeltetést, és ott tájékoztattak, hogy vállalatok esetében léteznek napelemes pályázatok, amelyek révén egyszerre lehet megvalósítani önrészből, és vissza nem térítendő támogatásból céges fejlesztéseket. Így volt lehetséges az üdülőtelep számára az, hogy régebbi épületekre megfelelő tervezés útján napelemes pályázat keretében egy ilyen rendszert telepítsenek. Szerintem ez nagyon praktikus és egyben impozáns is, a napelemek valahol a modern világ szimbólumai szememben, részegen hazatántorogva a fesztiválról bőven volt időm ezen filózni. Arról nem is beszélve, hogy egy üdülőtelepnek azért bőven van áramfogyasztása, a vállalkozás így sokkal kifizetődőbb tud lenni, hogy még áramot is termelnek, a költségek drasztikusan csökkennek egy ilyen döntés következtében. Talán ezért is sikerült kicsit jobb áron kibérelnem az egyik kis házat?