Korábban már írtam nektek arról, hogy a szakdolgozatomat a megújuló erőforrások, és különösen a napenergia felhasználásával kapcsolatban írom majd. Nos, ez azóta meg is valósult, a szakdolgozat elkészült és sikeresen meg is védtem, aminek nagyon örülök.

Ehhez kapcsolódik az a történet is, amit most el akarok mesélni, ugyanis miután én és imádott szaktársaim lediplomáztunk, elhatároztuk, hogy egy kiadós fesztiválozással fogjuk megünnepelni a sikerünket, így ki is néztünk vidéken egyet, amelyik mindannyiunknak megfelelt.

A fesztivál tele volt nagyon fiatalokkal. Nem mintha én magunkra olyan idősként tekintenék, dehát mégiscsak lehúztunk öt évet az egyetemen, és nagyon meghatározó éveket tudhatunk magunk mögött. Ha összehasonlítanám a mostani önmagamat a tizenéveskori énemmel, hát, bizony nagyon sok különbséget tudnék kiemelni. Szóval szerintem már egy öt-hat év korkülönbség is egészen meglátszik emberek között, legalábbis fiatalkorban.

Kissé elégedetlenül vetettük bele magunkat a fesztiválozásba így, mert nem láttuk, hogyan tudnánk beleilleszkedni a főként tizenévesek alkotta tömegbe. Mint kiderült, megint csak az attitűdömmel volt probléma, és igenis nagyon jól sülhet el, ha nem csak korunkbeliekkel barátkozunk, hanem kinyitjuk a szemünket és a figyelmünket mindenféle korú és típusú emberek felé.

Történt ugyanis, hogy éppen nem éreztem annyira jól magam, így arra a döntésre jutottam, hogy inkább lefekszem pihenni a sátorba, amíg a többiek az egyik koraesti koncerten buliznak. Tettem mindezt abban a reményben, hogy estére kicsit jobban leszek.

Körülbelül fél óra alvás után felébredtem és kijöttem a sátorból egy kicsit a friss levegőre. Ahogy ott ücsörögtem az egyik farönkön, egyszercsak odalépett hozzám egy tizenéves fiú, és megkérdezte, hogy tudnék-e neki adni tüzet. Miután biztosított arról, hogy betöltötte a tizennyolcat, végül kisegítettem őt.

Végül beszélgetésbe elegyedtünk, és megkérdezte, hogy mivel foglalkoztam az egyetemen. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy milyen témában írtam a szakdolgozatomat, mert -mint kiderült – ő is éppen ilyesmivel szeretne foglalkozni. 

Azt mondta, az apukája egy igen sikeres vállalkozó, és néhány évvel ezelőtt el is nyert egy napelem park telepítésére vonatkozó támogatást. 

Elmesélte, hogy nagyon sokáig évődött azt illetően, hogy mihez kezdjen magával, már ami a szakmát illeti, mert nem igazán érdekelte semmi, nem sokkal azelőttig. Mindig is tudta, hogy az apukája nagyon szenvedélyes környezetvédő, de valahogy egészen a közelmúltig nem sikerült megfertőznie őt a lelkesedésével.

A fordulópont akkor következett, amikor az év elején elutaztak Kínába az egész családdal. Az apukája számára egyértelmű volt, hogy a világ legnagyobb vízre telepített napelem parkját nem lehet kihagyni, így végül az egész családdal ellátogattak arra a településre, ahol mindezt kiépítették. 

Élőben látni ezt akkora hatással volt rá, hogy elhatározta, hogy ez iránt kötelezi el az életét, és innentől kezdve nem volt kérdés, hogy milyen szakmát fog választani. Pár hónap alatt olyan szinten beleásta magát a témába, hogy – ahogy beszélgettünk – úgy éreztem, mintha már ő is egyetemet végzett volna, és ebből írta volna a szakdolgozatát. Pedig hát ő még csak most fog kezdeni.

Viccesen megjegyezte, hogy az utóbbi fél évben annyira csak ez a téma foglalkoztatja, hogy sokszor még az álmaiban is napelem parkok jelennek meg neki. 

Együttéreztem vele; megmondtam, hogy ez néha velem is előfordul, és hogy a barátaim nem igazán értik ezt a szenvedélyemet, de azért néha egy-egy hír kapcsán előkerül a téma, és olyankor mindig nagyon szívesen elmagyarázom nekik a dolgokat. Úgy tűnik a baráti körben én lettem a fenntarthatóság és a megújuló energiaforrások szakértője, de nem bánom, és örülök ha másokat okosíthatok ezzel kapcsolatban. Ennél már csak egy jobb dolog létezik: ha valaki olyannal találkozom, aki osztja az érdeklődésemet, és tudok erről beszélgetni vele.

Éppen akkor tértek vissza a barátaim, hogy megnézzék, minden rendben van-e velem, és meglepődve látták, hogy milyen jókedvűen társalgok újdonsült tizenéves cimborámmal. Amikor meghallották, hogy miről beszélünk, nagyon jót nevettek, de végül csatlakoztak hozzánk ők is. Miután beszélgettünk még egy ideig, végül mindannyian együtt indultunk el az esti koncertre, a srác hívta az ő haverjait is.