Nekem van egy igen jó elméletem arról, hogy milyen kellékei vannak egy igazán jó fesztiválnak. Mindenek előtt van sör, vannak nagy üres terek, ahol lehet békésen fetrengeni. Vannak sátorral fedett, árnyékos részek, ha valaki aludni szeretne. Vannak színpadok, ez természetes. Jobban szeretem a kisebb fesztiválokat, tehát elég nekem, ha már két színpad található a fesztivál területén. Jó, ha akad némi élelem. Valami gyorsan ehető cucc. Hot dog, szelet pizza, sült krumpli és hasonlók. Tágas toalettek, amelyeket viszonylag sűrűn takarítanak. Ez így mind rendben van, igaz? De ahhoz, hogy egy fesztivál parti nálam igazán beinduljon, ahhoz elengedhetetlen a hélium palack jelenléte is. Annyira nem is hangzik megdöbbentően igaz? Mert hát mi az első dolog, ami eszetekbe jut a héliumról? A Mickey egér hang, úgy bizony!

Na de a mókás hanghatás mellett rejlik lehetőség a vizualitásban is. Jussanak eszetekbe a ballagási ünnepségek most már lassan hagyománnyá duzzadt szokása a héliumos gázzal megtöltött lufik szabadon engedése. Olyan szép, ahogy a sok színes léggömb száll a levegőben. Én mindig kiválasztok egyet és addig követem a szememmel, amíg teljesen el nem veszik a távolban. Mások azt mesélik, hogy képzeletben versenyeztetik őket egymással. Valaki direkt azt követi, hogy kipukkan-e valamelyik?

Hogyan mutatna mindez egy fesztiválon?

Képzeljétek csak el, milyen hangulatos lehet, ha mindenhol szállnak a színes lufik, és mi, az elalélt közönség mámoros tekintettel, a kedvenc dalunkat fújva, őrülten szurkolunk nekik! Bizony! De egy fesztivál szervezőitől igazán nem várhatom el, hogy egy kis hélium palackkal fújkáljanak a kedvünkért több száz lufit.

Szerencsére van megoldás erre a problémára is

Mit szóltok hozzá, ha azt mondom, a fesztivál szervezői nélkül is elérhetjük ezt a csodálatos hangulatkeltést? Én márpedig találtam egy lehetőséget, ami áthidalhatja a problémát. Tavaly nyáron egy szentendrei kisebb fajta fesztiválon voltunk öt barátommal. Nekik is előadtam az elméletemet a tökéletes fesztiválról és nagyon megragadta a fantáziájukat. Elhatároztuk tehát, hogy kipróbáljuk, működne-e a dolog, ha itt helyben elkezdjük megszervezni. De azt nem tudjuk, hogy hirtelenjében honnan akasszunk le fejenként egy-egy hélium gázpalackot. Találtunk egy lehetőséget, és kiderült, hogy a Gázpalackfutár megoldja helyettünk a hélium palack beszerzésének nehézségeit. Nekünk már csak a lufikra és a zsinegre kellett gondolnom és azokat beszereznem. Én jó időben kaptam el őket és az egyeztetés másnapján már ki is hozták Szentendrére a palackokat. Így a fesztivál utolsó napját eláraszthattunk színes gömbök garmadájával. Szerencsénkre az ára is megfelelő volt és mivel elosztottuk egymás között a pénzt, egyikünket sem terhelték meg a felmerülő költségek. Direkt több kisebb palackot rendeltem tőlük, hogy a barátaimmal egyszerre tudjuk fújni a lufikat. Így nyilvánvalóan gyorsabban haladtunk. Azért nem volt semmi a 200 latex léggömböt felfújni még így sem. A futár először nem értette, hogy mit keres ő tulajdonképpen a szentendrei hév állomás környékén, ahol találkoztunk, de mikor elmagyaráztuk neki a tervünket, teljesen elalélt. Megmutatta hogyan kell használni a palackokat, felfújt nekünk egy léggömböt, hogy lássuk is hogyan működik. Nagyon segítőkész és kedves volt. Ez engem nagy megnyugvással töltött el, ugyanis, arra gondoltam, hogy ha az előzetes elvárásaimhoz mérten sikerül majd véghez vinni a tervemet, akkor máskor is rendelek majd tőlük. Ezen kívül a barátaim előtt sem akartam leégni, hogy nem választottam jó céget, de ők is teljesen meg voltak elégedve a szolgáltatással. Ahogy a fesztiválokról is határozott elképzeléseim vannak, úgy a különböző szolgáltatásokról is. Akik engem ismernek, mind tudják, hogy az én ajánlásaimban egytől egyik meg lehet bízni. Úgyhogy hajrá! Rendeljetek bátran és legyen szivárványszínű az ég felettetek is!

A fesztivál záróbulija

Szerintem a lelkesedésem teljes mértékben egyértelművé teszi, hogy az eredmény tekintetében minden utánajárást és előkészületet, fáradalmat megért a látvány, amit a több száz lufi szélnek engedése okozott. A búcsú koncerten még a nézőknek osztogattuk a lufikat, hiszen fejenként negyven zsinórt szorongattunk. Mindenki a karjára kötözte őket és az utolsó dal utolsó strófájának elengedte. Persze akadtak olyan is, akik megtartották emlékbe. Ők még nem értik, hogy a pillanat mulandósága teszi csodálatossá az élményt. Majd megtanulják. Ha nincs a Gázpalackfutár professzionális hozzáállása, biztos, hogy nem sikerült volna véghez vinni a tervet. A fesztivál persze attól még jó lett volna, de mért ne lehetne valami még jobb, ha már megvan a kezünkben a lehetőség?