Fiatalok esetében az alkoholizmus még egy egészen más téma, mint az idősebbeknél. Egy friss szervezet sokkal könnyebben legyűr a szer okozta tüneteket, bár ez alkati kérdés is, de összességében elmondhatjuk, hogy húszévesen azért még elég nehéz valakiről megmondani, hogy alkoholista, hacsak nem nagyon kemény piás. Ahogy az ember öregszik, a teste annál kevésbé tolerálja az italozást, annál inkább meglátszanak rajta a külső jelek. Mindenki el tud maga előtt képzelni egy klasszikus alkoholfüggőt: piros, püffedt arc, vizenyős szemek, feldagadt kezek és lábak, állandó acetonszag, és a többi. Azonban ha valaki huszonévesen viszi túlzásba a dolgokat, azt egészen másként érzékeli a környezete. És akármennyire fiatal valaki, az alkoholizmus kezelése nem várathat magára, ha nem csípik nyakon időben a betegséget, akkor később maradandó károsodásokat is okozhat.

A barátokkal általában a nyáron igyekszünk kijutni egy-két fesztiválra, hogy jól érezzük magunkat, még ha csak pár napra is. Így van ez már évek óta, azonban van egy tagja a társaságnak, akit egy kicsit túlzottan elkapott a gépszíj. Először csak annyi tűnt fel, hogy elkezdte kissé túlzásba vinni a bulizást, állandóan emlékeztetni kellett rá, hogy mit csinált előző nap. És ez megismétlődött újra és újra. Azután már nem voltak elegek a fesztiválok és a rendezvények, majd később a hétvégék, és egyre többször tapasztaltuk azt, hogy folyamatosan iszik, és egyre furcsább. Néha az éjszaka közepén felhívott egyikünket-másikunkat, néha betoppant hívatlanul, teljesen részegen, sőt, néha még egészen agresszívvá is vált. Hiába mondtuk neki, hogy ideje lenne kicsit visszavenni a tempóból, sajnos semmi sem hatott. Végül a szüleit is megkerestük, bár felnőtt, önálló ember, de ilyen esetben a család se maradhat tudatlan. Sajnos már nem voltak azok, ők is megerősítették a gyanúnkat, hogy a fiuk függő. Bár arról fogalmuk se volt, mi fán terem az alkoholizmus kezelése, éppen ezért megkértek minket, hátha találunk valamit és többre jutunk.

Többen kezdtünk el egyszerre keresgélni, és a végén összesítettük az eredményeinket. Kiderült, hogy van egy terápiás alkoholelvonó, ahol teljesen új módszerrel, rövidebb idő alatt tudnak jobb eredményt elérni. Mivel az alkoholizmus kezelése nem vicc, így nem is feltételeztük, hogy sarlatánság lenne a dolog mögött, pláne, hogy korábbi kezeltek is részt vesznek a rehabilitációban. Úgy döntöttünk, hogy mindannyian, ahányan csak ismerjük és szeretjük, összeadjuk amink van, és eljuttatjuk ide, különben legközelebb már a temetésére dobhatunk össze. Végül egy rajtaütésszerű közbelépés és hosszas győzködés árán sikerült meggyőznünk, hogy tegyen egy próbát, veszíteni nem veszíthet semmit. Ennek már jó fél éve, és azt kell mondanom, ha minden kezdeményezésünk ilyen sikeres lenne, politikai pártot kéne alapítanunk. A kezelés alatt rádöbbent, hogy micsoda hibát követett el, és már most milyen károkat okozott magában és a barátaiban. Hihetetlen, de azóta egyetlen csepp szeszt sem fogyasztott, még akkor sem, amikor kínálták. Régen az egész üveget fenékig húzta volna, most pedig hónapok óta tiszta. Szóval ha valakinél még idejében megkezdődik az alkoholizmus kezelése, akkor abszolút van remény, de ehhez erő és döntés szükséges.