Egész nyáron fesztiválokon dolgoztam, pultosként vagy éppen konyhán. Imádom ezt a pezsgést, nyüzsgést, a jó hangos zenét, a felszabadult fesztiválozókat, esetenként a vízpartot, meg persze a reggeli csendéletet.
A nyár folyamán rengeteg különböző konyhapulton volt szerencsém dolgozni, mégsem jutottam dűlőre a döntésben, hogy az én lakásomba milyen lenne a megfelelő. Örököltem ugyanis egy cuki pici lakást, de a konyhája egy az egyben borzalom.
Persze ilyen alapdolgokat tudok, hogy fontos szem előtt tartani a konyha elsődleges célját, vagyis azt, hogy én mire fogom használni? Ha csak a reggeli kávéfőzés, és az esti melegszendvics készítés helyszíne, akkor nem szükséges akkora hangsúlyt fektetni rá, nem szükséges, hogy elnyűhetetlen darab legyen – hiszen igazából alig fogom használni.
De ha minden nap munka után a konyhába térek be „megpihenni”, és főzéssel, alkotással adom ki magamból a munka utáni feszkót, akkor nem elég, ha a konyhabútor egy mutatós, dizájnos darab. Akkor masszívnak, strapabírónak kell lennie, és nagyon jól rendszerezettnek, hogy mindig minden a kezem ügyében legyen, de kelljen csillagalakzatban rohangálnom a tűzhely, a következő lábas vagy épp a fakanál között.
Az egyik kajáldában, ahol pont a konyhán dolgoztam kisegítőként, mikor mit: mosogatástól a főzés előkészítésen át a takarításig, egyik nap észrevette a főnök, hogy lelkesen simogatom a konyhapultot. A felületére voltam kíváncsi. Miután jól kiröhögött (jófej fickó volt, én meg tényleg viccesen nézhettem ki), ajánlott egy weboldalt, olcsó konyhabútorok árakkal jeligére.
Na, hát egy szuper cikket találtam itt, ami bemutatta, hogy min múlik a konyhabútor ára, és három gyakori alapanyagot is prezentáltak, előnyeikkel, hátrányaikkal együtt.
Sokszor az emberek attól félnek, hogy ami olcsó, vagy olcsóbb, az mindenképpen a minőség rovására megy, de ez nem feltétlenül igaz. Persze csak bizonyos mértékig. Nem feltétlenül az alapanyag mértékén vagy minőségén spórolnak, de bizonyos fajták olcsóbbak, még ha ugyanolyan masszívak is.
Lássuk hát őket.
Ami mindenkinek az álma: a tömör fa. Természetesen ez a legdrágább, de ezen belül is vannak azért „kasztok”, hiszen egy fenyő olcsóbb a tölgy, vagy bükkfánál, a kategória csúcsa pedig a cseresznye és a dió. A tömör fából készült konyhabútorok masszívak, strapabíróak, természetesek és nagyon elegánsak. Hátrányuk az áruk, ami miatt sokan nem engedhetik meg maguknak, illetve hogy rendkívül kényesek. Víz, gőz, pára hatására akár a lakkjuk is mattá válhat, sérülhet a felület, ezért nagyon kell rájuk figyelni.
A következő kategória a farostlemez. Ez azért népszerű, de mindenki által megfizethető áron van, tipikus arany középút, mert ennek ellenére strapabíróak, sokáig bírják, elég tömörek, és szinte minden színben kaphatóak, tehát teljesen a kedvünk szerint szabhatjuk őket. A faforgács itt lehet akár, bükk, tölgy vagy fenyő is.
Az utolsó kategória a laminált bútorlap. Ez a legolcsóbb, a laminálás miatt tényleg bármilyen színben elérhető. A farost adja a bútor minőségét, ezekből ki lehet fogni olyat, amelyek akár évtizedekig szolgálják a konyhát. A laminálás alapvetően jól védi a bútort a nedvességtől, de ha rossz minőségű, előfordulhat, hogy magába szívja a vizet, és javíttatni nem érdemes.
Nagyon hálás voltam a főninek, az ebédszünetem alatt pont végigfutottam a cikket, és a végére már tudtam, milyen alapanyagot fogok választani. A jelszó pedig, ne felejtsétek: olcsó konyhabútorok árakkal!